Milyen hátrányai lehetnek a fitymaműtétnek?
A normálisan, szakszerűen elvégzett fityma eltávolításnak semmilyen hosszútávú káros hatása nem ismert. Évezredek óta, világszerte százmillióknál végzik. Egyébként a közvélekedéssel ellentétben ezeknek csak elenyészően kis része, kevesebb mint egy százaléka zsidó vallású, nagyobb része muszlim vallású, illetve egyes országokban / USA, Ausztrlia stb./nem vallási, hanem egészségügyi megfontolásokból végzik el a fiúk jelentős részénél. Ha bármi káros hatással járna, akkor ez ennyi idő alatt és ennyi embernél éthetően kiderült volna és köztudomásúvá vált volna. De ilyenről senki nem hallott.
A makk dörzsölődésre való érzékenysége csökkenni szokott, de ez nem jelenti a nemi élvezet csökkenését a gyakorlatban. Az elmúlt 10 évben egyetlen egy betegem jelezte, hogy a nemi élvezet elérése nehezebbé vált számára. Tapasztalatunk alapján az érzékenység csökkenése azzal jár, hogy a kellemetlen túlérzékenység, a dörzsölődésre, érintésre való túlzott érzékenység, fájdalom csökken és ez a nemi életet inkább javítani szokta. Mindenestre azokban az országokban ahol a körülmetélés már gyermekkorban is gyakori egyáltalán nem ismert, hogy bármilyen gond lenne a férfiak nemi életével.
Ha valakinél helytelenül végeznek körülmetélést az viszont járhat kellemetlen következményekkel.
Legrosszabb és legnehezebben helyrehozható probléma, ha túl sok bőr került eltávolításra, ez főleg nem orvosok által végzett, rituális körülmetéléseknél fordul elő. Ilyenkor a pénisz merevedéskor feszül. Bonyolult, időigényes plasztikai műtéttel, bőrpótlással kezelhető.
Sokkal gyakoribb, hogy a finom műtétekben kevés gyakorlattal rendelkező orvos által végzett körülmetélés után a heg egyenetlen, vaskos, csúnya. Hegkimetszéssel, plasztikai műtéttel hozható helyre.
Gyakorlatlan orvos, durva varróanyag esetén nem ritka a csúnya, zavaró heg
Az internetes fórumokon helyenként olvasható beszámolók körülmetélés utáni makk problémákról /érzéketlenség, „kiszáradás”, foltosság stb./ valószinű olyan páciensektől származnak, akiknél a körülmetélésre gyulladás, letapadás, bőrbetegség stb. miatt került sor. A lichen sclerosus nevű nem ritka bőrbetegség a makkon szárazságot, fehérséget, csökkent érzékenységet okoz. Ezek a problémák a pácienseknél -ha a makkra is ráterjed a bőrbetegség- akkor a körülmetélés után csak részlegesen jönnek helyre és valóban okozhatnak csökkent érzékenységet, foltosságot. De nem a körülmetélés okozza ezeket. Nem a körülmetélés a hibás ilyenkor a csökkent érzékenységért, az esztétikai hiányosságokért. Anélkül valószinű még csúnyább, gyulladtabb lenne a makkjuk.
Évekig halogatott, elhanyagolt, gyulladt szűkület esetén körülmetélés néha valóban részleges javulást eredményez, teljes gyógyulás ezeknél nem mindig érhető el!
Azokban az országokban ahol higiénés-tradicionális okokból csecsemők jelentős részét körülmetélik, akadnak, akik ezt később úgy élik meg, hogy őket beleegyezésük nélkül műtötték, „csonkították”. Különösen ahol az önrendelkezés szabadságára kényesek pl. az USA-ban. Ezek egy része a fityma nyújtásával vagy más módon igyekszik a makk fedettségét elérni. De nem amiatt, mert ebből bármi egészségügyi hátrányt éreznének.
Nem ritka jelenség a körülmetélés irracionális okból való elutasítása, mikor ezt zsidó szokásnak állítják be, mások arra hivatkoznak, hogy biztos kell a bőr ha ott van. Előbbire cáfolat a zsidó körülmetéltek 0,8%-s aránya világszerte, utóbbiak pedig ilyen alapon a körmüket, hajukat se vágják le.
Mint gyógyító orvosnak nem feladatom és nem is akarom az orvosi okok nélküli körülmetélést pártolni, de egy biztos, akinél panaszt okoz a fityma betegsége és körülmetéléstől várható a gyógyulás annak a műtéttől mondvacsinált okok miatt félni és tovább kínlódni nagy butaság. Hányszor hallottam már – „ha ezt tudtam volna már rég megcsináltattam volna”!
